A (mobil)fényképezés olyan, mint a drog, ha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni.

Korábbi munkáim  analóg és digitális fényképezőgéppel készültek, az utóbbi időben azonban szinte csak mobiltelefonnal fényképezek. Arakihoz és Vivian Maierhez hasonlóan én is mindent leképezek, ami a szemem elé kerül. A mobilfotó a polaroidhoz hasonlóan megajándékoz engem az azonnali és esetleges képcsinálás örömével.                                         

Mindig szerettem volna egy olyan kamerát, ami a szemembe beépítve, a pillantásommal exponál. Bár ez ma még a fantázia világa, a mobiltelefontól megkaptam azt a majdnem határtalan szabadságot, amire mindig vágytam.            Való igaz, mobillal mindenki tud fényképezni, de szerintem ezek ?talált képek? csupán. A tengernyi képből kiválasztani a jót, és átgondolt koncepció szerint fáradtságos munkával rendszerbe illeszteni talán fontosabb, mint maga az expozíció. A digitális adathalmazból , a virtuális képekből  kinyomtatva tapintható, kézbe vehető, kiállítható fotó lesz.                                                                                                                                                                                                    Évek óta  készítem gesztusból, játékból a fotó irka-firkákat, szinte naponta csinálok  képeket, és rendszeresen megosztom őket a Facebookon, de most, kiállítva az anyagot  -mert működik bennem az exhibíció-                          nekem is meglepetés volt látni ezt a képfolyamot, az intim fotóimat, mindennapjaim képnaplóját.